A céljaink nagyban meghatározzák azt, hogy kik vagyunk. Legalábbis ebben próbálok hinni, amikor a monitor mögött ülve körmölöm le a szövegeimet. Életet adva egyes karaktereknek, játszadozva a magyar szóhasználati értékekkel és létrehozva valami egyedit... ez tényleg egyedi lenne? S maradandó maradhat-e egy írás, avagy csupán az, amit teszek?
Hiszek az életben.
Hiszek az igazságban.
Hiszek az emberekben.
Nem mi döntünk arról, hogy hova szülessünk, de a végkimenetünket mi határozzuk meg; a tetteink, amelyekkel lendíthetünk az életvitelünkön, vagy éppen el is pusztíthatjuk azt.
A sorok mögött, egyes írásokon túl...
Szeretnék átadni valamit... valamit, amivel segíthetek, vagy csak... amivel adhatok egy szimpla kis mosolyt.
A nevem a blog szempontjából teljesen lényegtelen, bár a Stefan-t fogom használni a közzétételekkor.
Célom: Saját írások és alkotások publikálása, továbbá vélemények megfogalmazása, sőt a mindennapi dolgokhoz kapcsolt kritikák; esetleg akár sorozatok értékelése is.
Köszönöm mindazoknak, aki erre járnak, vagy csak beleolvasnak a munkásságomba!
|